..Szóval, ha úgy vesszük, hogy mindenki, aki utunkba kerül egy tanítónk; ha felfogjuk, hogy a dolgok működhetnek úgyis, ha át merjük lépni a saját korlátainkat; ha megtaláljuk az egyensúlyt és hisszük, örökké nem tart semmi..megleljük a saját szavunkat. Valakinek “HIT” a szava, valakinek a “MELEGSÉG”, valakinek a “BARÁTSÁG”, vagy az “ÖLELÉS”. Ki tudná meghatározni a saját szavát? Gondolkodtunk ezen valaha, hogy nekünk van-e egyáltalán? Nyílván nem, hisz nincs szükségünk rá. De szavakra igenis van. És kimondott szavakra, melyek teremtenek, annál jobban. Szóval van-e olyan szó, ami tud minket jellemezni és összefoglalni? Jellemzi a mivoltunkat, minket mindennel, amivel járunk. A hitünket, a cselekedeteinket, a felfogásunkat. Jellemzi az életünket. Magunkat és a világot, melyet magunk körül kialakítunk. Melyet magunknak megteremtünk. Néha azt gondolom, az én szavam az “ÉRZÉS”. Akár rossz, akár jó, akár boldogságot, akár szomorúságot jelent..érzek minden nap és minden percben. És ez emberré tesz, és valósággá. Megéget és magához húz. Néha maga alá gyűr; felemel; letaszít és porba dönt, de utána mindig mosolyra derít. Vágyakat ébreszt bennem, néha könnycseppeket. Álmokat és megvalósulást. Előre hajt és űz, mintha olykor egy vadat üldöznék. Erőt ad és vágyakozást . Ezek az érzések, melyek meghatároznak. A lelkem és a szívem. És van, hogy azt hiszem az én szavam nem más, mint a “SZERELEM”. Mert annyiszor éreztem ezt életem folyamán már. Annyiszor tapasztaltam e csoda pozitív és negatív velejáróit. Élveztem és lubickoltam a szeretetében; a vígasztalásában és a magasztalásában. Hogy sokszor utat mutatott abban, hogy ki vagyok és ki akarok lenni. Az ember megtapasztalja a magaslatait és a mélységeit, ahonnan nagyot esik és ahonnan felemelkedik.; és rájön, hogy ki valósítja meg a szerelmet, ha nem mi magunk? Ki dönti el és hogyan, hogy az ember ki iránt érezze ezt? Kit taszít el magától, aki megérdemelné; akivel az ember összekötné az életét; és enged annak, aki mást akar, mint ő. Kiben találod meg önmagad? És ha itt arról van szó, hogy önmagamat a szerelem érzésében lelem? És vannak jegyei, melyeket embereknek kell hordozniuk? Én sokszor hiszem, hogy nem másba vagyunk szerelmesek, hanem az érzésbe. A csodálatával és a ragyogásával együtt. A felszabadult és ember feletti boldogságába. Ami megérinti a lelkünket. Ami belénk hatol. A végletekig. És azért hiszem ezt csak néha, mert ha pusztán csak erről szólna, soha nem lennénk együtt senkivel, soha nem választanánk és nem döntenénk emberek mellett és ellen. Soha nem ölelnénk és soha nem érintenénk meg egymást, mi férfiak és nők. És vannak olyanok, akik alig , vagy talán soha nem érzik meg mi ez. Soha nem tudják meg mi az, hogy szerelem. Soha nem lobbannak és soha nem alszanak ki. Soha és soha. Van ilyen? Az élet az egy kaland, mondanám erre. És kinek mit dob a gép, vagy ki-hogyan tud alakítani rajta. Nem, az én szavam nem a szerelem. Mert ez bonyolultabb, mint hisszük. Viszont túl egyszerű ahhoz, hogy az én életemet jellemezze. És mivel minden csak felfogás kérdése, én nem akarom mindig ilyen bonyolultnak tekinteni. Mert szeretni akarom, ahogy eddig is. Talán lehetne az én szavam a mosoly. Lehetne az öröm; a boldogság; a kiegyensúlyozottság. Lehetne az erő, vagy a felfordulás. Nem. Az én szavam az “ÉLET”. Mert ez az a dolog, amit annyira szeretek. Amiben meglelem önmagam. Amiben megvalósulok és erőmtől duzzadva őrült tudok lenni! Amiben annyi és megannyi impulzus ér. Annyi mindent ad. A családodat, a barátaidat és egy valóságot, mely bennünket utol ér.. Én hálás vagyok, hogy itt lehetek. Minden napjának örülök és értékelem. És ha annak örülünk, ami van és becsüljük azt,amit kapunk, vagy megszerzünk..soha nem leszünk lelkiszegények. És minduntalan izgalmas és csodával teli élet vár ránk. Valahogy könnyebb lenne az élet, ha mindig e hit szerint tudnánk élni és kiteljesedni. Azt gondolom megedz minket e földi lét, amitől -bár-erősebbek leszünk, mégis sok erőnkből kimerít. Mindig azt mondják, hogy tegyünk és legyünk. És menjünk tovább..És mindent megkapunk, amit csak szeretnénk. Csak kérni kell.Akkor én most kívánok egyet..mert e föld -tudom- még rejteget megannyi csodát..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: