Fuss Lili fuss

Először azzal kezdődött, hogy hiányzott a sport..mert amióta véget ért a 17 év versenyszerű kézilabda nem bírtam levezetni azt a sok feszültséget, ami ért, másrészről pedig a mozgásigényemet. Néha olyannak érzem magam, mint egy magyar vizsla..mindegy, hogy mit, csak mozogjunk 🙂

Jött a spinning, vettem bérletet! Aztán a görkorcsolya őrület; beszereztem egy 18 ezres görkorcsolyát 🙂 az aerobik, a trx, amikor kötelet kerestem és végül a futás (ami megint csak pár futócipővel járt:)). Egyszer még úszósapkát is vettem, mert elhatároztuk a kolléganőmmel, hogy úszni is fogunk 🙂 Na, az azért mondjuk azóta sem valósult meg. Jelenleg az 55 ezres kangoo cipőmre gyűjtök, JA a lakásom mellett! 🙂 Ilyen ez, ha az ember szereti a testmozgást! Pénzzel jár és annyi szellemi felfrissüléssel, amit nem lehet forintban mérni!

Aztán azzal folytatódott, hogy újra a szokásommá vált. Eleinte csak 3-4 km volt…amikor először futottam 7 km-t úgy éreztem megváltottam a világot! Azelőtt azt hittem futni unalmas dolog. Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség. Futás közben születnek a legnagyobb ötleteid. Mert futás közben egyedül vagy. Csönd van, ott nem szól hozzád senki, így leülepszenek a gondolataid. Egyrészt az a sok információ, ami egész nap ért, másrészről végre tudsz adni magadnak. Mentálisan és fizikailag egyaránt. Elkezdtem élvezni és onnantól kezdve nem kényszernek éltem meg. Felnyitotta a szemem, hogy ettől nem csak jobban nézünk ki, hanem jobban is érezzük magunkat! Persze Nyár volt, mikor majdnem belehaltam életem első 10 kilométerébe 🙂

Azóta hónapok teltek el, sőt jóformán több, mint egy év. És heti többszöri rendszerességgel futok 06-15 km között. Élvezem. Már azon a szinten vagyok, hogy élvezem.

Kitartónak kell lenni és meg kell találni valahogy azt a részét, ami miatt szeretni tudod. Ez olyan, mint a munkahely.. Ha nem szereted, úgysem fogod jól vagy sokáig csinálni. Mondjuk van olyan munkahely, ahol azért még fizetnek is 🙂 Ezért nem, de sokkal többet ad ez nekünk, mint pénzt. Mentális megfelelést, egészségügyi változást, sikerélményt. És ha sikerélményed van, akkor az növeli az önbecsülésedet..és ahhoz, hogy jobbá váljon az életed, ahhoz először magadban kell rendet tenni. Egy első lépés az egész, de cselekedni kell! Aztán hozzászoksz, hogy megpróbálod, megérted, hogy mire jó és azután kilométerek telnek el…és amikor megfutod életed első 15. egybefüggő kilométerét beléd csap a felismerés, hogy te mindenre képes vagy! Hisz te még ennél is tudnál többet! Amikor egy évvel ezelőtt azt hitted, neked a határaid véget értek a hetedik kilométernél…röhögve állsz meg egy óra negyven perc után és felnézve az égre hálásnak érzed magad! Mert volt ehhez lelkierőd!

Már nem szorítom görcsösen magamhoz a céljaimat; már elengedtem őket és nyugodtan, bizakodva várom, hogy megvalósuljanak! Már nem akarok minden nap hegyeket megmozdítani, mert az a napi 20 perc csönd, amikor magamba fordulok, az mindennél nagyobb segítség az önmegvalósulásban. Már nem hagyom, hogy elgyengítsenek a kételyek és a félelmek, mert elérem a céljaimat! Nincs más út, és más lehetőség a boldogsághoz! DE Választásod mindig van: én Szeretem magam és ezt elmondom..ahányszor, csak eszembe jut. Én így döntök minden nap, amikor kinyitom a szemem. És minden alkalommal, mikor megeszek egy egészséges salátát. Amikor nem csak fizikai, hanem szellemi táplálékot is adok magamnak. Amikor annyi előadásra és tréningre megyek, amennyire csak tudok! Amikor annyi sportot próbálok ki, amennyire csak képes vagyok! Már nem ragaszkodom ahhoz, hogy minden nap valami jót cselekedjek, néha már képes vagyok felfeküdni a hullámokra és csak lenni. Mert az ember megtanulja, hogy a sodródás az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem hozok döntést, vagy odázom a felelősségvállalást…néha csak azt takarja, hogy jó elengedni a kontrollt egy pillanatra és csak az álmaimban létezni. Amikor engedélyed van rá, hogy a leendő lakásod színeit tervezd, amikor a leendő gyermeked nevét találod épp ki…amikor magadhoz ölelhetsz gondolatban bárkit…ez jó. Csak a jóra gondolni. Meg kell álmodni, hogy ki vár ránk majd az út végén és meg kell látni magunk előtt, hogy milyen út végére szeretnénk elérni. Erre jó a futás. De csináljunk bármit is!

Tettre késznek kell lenni, és néha önfeledtnek! Szállj fel a gépre és csak egy feladatod van: vigyázz a gondolataidra! Valahogy így képzelem ezt a mesebeli szárnyalást a fellegekben, a repülőutat..ami a boldogsághoz visz..az “élünk, de nem akárhogy és ki tudja meddig” érzést! Szeretned kell önmagad, hogy felvegyen a gép. Mindennek ez az alapja. Akárhányszor és akárhogyan mondjuk is, mindig ide jutunk vissza.

 

Tovább a blogra »