Hihetetlen felfogni mindent, ami most történik..sokszor álltam már tátott szájjal az élet csodái előtt, a meglepetésektől; a varázslatok miatt..de ez, ami most van, nem hasonlítható egyikhez sem.. Mindig tudtam, hogy az élet kis puzzle mozaikokból áll, ahol minden egyes darabnak meg van a maga helye és ideje. Sosem győzzük kivárni, mindig olyan gyorsan szeretnénk megélni és meglátni a teljes képet, azt a nagy egészet, ami lesz a végén..és végül mindig csak utólag jövünk rá, hogy hiába próbáltuk siettetni, akkor is minden a maga idejében történt. Akkor is, ha akarjuk, akkor is, ha nem. De mikor bekerül az utolsó láncszem a helyére, akkor állapítjuk meg, hogy amúgy nem volt véletlen, semmi sem volt az…minden okkal történik..
Gyermeket várok. Úgy tűnik eljött az idő és végre! Végre, hogy ez a csoda megadatik nekem is! Hihetetlen, hogy megtörténik és bár még nem született meg, de itt mozog a pocakomban és még mindig nem hiszem el..
Sajnálom, hogy a férfiaknak nem adatik meg egy ilyen 9 hónapos periódus, amikor testileg, lelkileg tényleg átrendeződik minden és megértik mire van szükség most és ezután…biztos furcsa lehet látni, hogy a párod megváltozik, a szokásai, a kinézete, az érzékenysége…Sóskát eszik, míg sosem evett azelőtt; hihetetlenül kívánja a joghurtot és a gyümölcsöt, de csak 4 csemege uborka után 🙂 Dinnyét fogyaszt narancslével, kedvence lesz a Jana citromos ásványvíz csilliárdokért, de megérdemli :)…rákap a főzelékekre, a bicajozásra, az alvásra, a spenót utáni tejre! És imádja az ízeket! A falatok úgy esnek neki, mintha aranyat enne! Mintha sosem evett volna ilyen jókat ezekből! Átalakul az egész teste, a szervezetében új szerv alakul ki, minden működés úgy vezérlődik át egy pillantás alatt, mintha a nő mindig is erre lett volna berendezve! Mintha ő mindig is erre várt volna…Az energiája ugyan eltűnik, a kedve változó; de néha képes fél órán át röhögni teli szájjal és könnyes szemmel, máskor pedig elsírja magát egy bolt kellős közepén, ahol nincs a méretében melltartó 🙂 végtelenülzabálnivaló! Meghatódik mindenen és reggelente folynak a könnyei a buszon… nem tud egy mondatot végig felolvasni egy könyvből, mert elcsuklik a szava a boldogságtól.. a ruha mérete más lesz, a metrón ő lesz a hős, aki mindenkinek helyet kér 🙂 hónapokon át csak elhiszed, mert mondják, hogy fejlődik benne valaki..de sosem felejted el az érzést, amikor meglátod az első ultrahangon, aztán a harmadikon őt, ahol már egész kis ember kinézete van 🙂
Nőként nem lehet elmondani az érzést milyen, amikor megmozdul benned. Mikor az egész tested belerezdül éjszaka. Ilyen nincs más a földön, ehhez hasonló. Ez egy megfoghatatlan érzés, amit tényleg csak az ért, aki ezt átélte. Hálás vagy mindenért, amid van. Hálás vagy és repülsz, mert neked is megadatik. Számomra már azt nehéz felfogni, hogy két emberből lesz egy kicsi..egy új ember, aki félig belőled van. Hogy lehetséges ez? 🙂 Varázslatos.. ismersz ennél nagyobb csodát a földön?
Aztán könyveket vásárolsz, “te mindent meg fogsz tanulni a gyereknevelésről” 🙂 ruhákat szerzel be, hogy sexy legyél-. Pedig egy ilyen állapotban pont ezt érzed legkevesebbszer 🙂 nem baj, a körmöd dögös, a cuccaid vagányak és csajosak…Bújod a sorokat, az alkalmazásokat, hétről hétre..hány centi, mekkora lehet, most épp mi alakult ki.. Miért szédülök és miért ragyogok sokszor..mi okozza a fáradtságot..???Mindent érteni akarunk 🙂 Egyre nagyobb a pocakod. Egyre nehezebb, egyre kevesebb helyen férsz el, egyre többször akad bele valamibe…mennyire megváltozik minden, az életed immáron új irányba fordult…
Egy ilyen 9 hónap nagyon sok mindenre jó. Kisbabádnak az alapozásra, a fejlődésre, a felkészülésre, hogy világra és életre kész legyen…az Anyukának pedig a saját hihetetlen átalakulása és ráhangolódása mellett még egészen más meglepetéseket is tartogat…Soha nem gondoltam volna, hogy egy kismama mekkora tükröt tud tartani az embereknek. Több embernek ismertem meg új, igazi arcát…mert, ha ránézel egy pocakos nőre, abban a pillantásban neked benne vannak az őszinte érzéseid..a múltad, a jelened, a vágyaid…valakin látszik az irigység, a zavar, az utálat, magával és a világgal szemben…a féltékenység…van, akin a csoda érzete; az őszinte boldogság ragyog..kiderülnek baráti kapcsolataidról, hogy azokat a féltékenység, versengés vagy épp a őszinte tisztelet és szeretet vezérel vagy vezérelt eddig is.. Mindkettőben részem van…Barátok és idegenek, akik minden nap megkérdezik hogy vagyok és minden rendben van-e. Végig követik fejlődésünk és boldogságunk minden egyes percét és történését..és van olyan is, aki évtizedek után ignorálja a pocakodat, ők kerülik a témát, mint a forró kását..nem merik megkérdezni még csak azt sem, hogy hogy vagy, mert rettegnek attól, hogy kivirul az arcod és az övékén megjelenik valami más, amit te észreveszel… félnek, hogy kiderül az, hogy képtelenek örülni a te boldogságodnak; hogy képtelenek túl lépni a saját életük okozta sérelmeken, sértettségeken..amihez persze neked semmi közöd…inkább elviselik, hogy a mellettük sétáló idegen megkérdezi, hogy hogy van a gyermeked, mert addig ők arrébb állhatnak (szerintük észrevétlenül), mintsem lenne bennük annyi őszinte önzetlenség a másik iránt, hogy “most én adok!”. Mert a másiknak most van igazán szüksége a szeretetre és a törődésre. S kérdezik tőlem, Bánt? Haragszom ezért? Nem. Már nem. Ezt az általuk elvesztegetett különleges hónapot már soha senki nem adja nekik vissza. Ezt az elmúlt időszakot, amiben ők nem vettek részt, már nem lehet utólag két órában elmesélni. Ezt át kellett volna élni; velem és mellettem. Ezt nem lehet bepótolni és kijavítani. Erre nincs utólag mód, hogy elfeledtessék velem. Ezt nem lehet megmagyarázni, hogy jaj ne haragudj, hogy három hónapja tudom és egyszer fel nem hívtalak, egyszer egy kérdést nem tettem fel neked, mikor hetente többször szembe jöttél velem a folyosón…véletlen lehet, hogy azt sem tudja, hogy fiam lesz-e vagy lányom..fogalma nincs mi történik és mi történt velem az elmúlt 6 hónapban, idáig… ez nem ne haragudj kérdése…ez a másik igazi arca…
És tudom mi következik majd…
Egy nap, amikor benne ez lecsapódik, mert valaki megmutat neki egy levelet, vagy szól neki valaki, hogy ez így elég érdekes…akkor azon a napon és onnantól kezdve esik le neki, hogy mit csinált. Mert tudom, hogy ez a nap egyszer el fog jönni..és én nem leszek ott már, ahogy eddig ilyenkor voltam, hogy elkapjam az eséstől, amit a lelkiismeretfurdalás okoz neki.
Szóval bánt vagy sem? Inkább csalódás..
De a legjobb az egészben mégis az, hogy ezt a fajta örömöt és önfeledt boldogságot soha, senki nem tudja elvenni tőled! Az emberek irigyek és azt hiszik, többek és boldogabbak lesznek, ha másokat leelőznek..pedig ez nem igaz…ezt mind tudjuk…Bárki mondhatna bármit most nekem, képtelenség elvenni tőlem ezt a csoda érzetet és ezt az élet adta fene nagy boldogságot! Szóval én csak egy dolgot mondhatok…Köszönöm, hogy megadatik nekem, és köszönöm, hogy minden nap a részese lehetek! A legnagyobb szívvel és szerelemmel! Mert átélni a legtökéletesebb párral; a legcukibb barátnőkkel és családdal mindezt, az már maga a kész ragyogás! Szóval áldott állapot vagy sem, alig várom, hogy megszülessen az első gyermekem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: