Van az a pont…
mikor hajnal 4 óta folyik a könnyed. És nem azért, mert örülsz és sírsz a boldogsàgtól.
Van az a pont… mikor úgy érzed tényleg nem bírod tovàbb; éjszaka van és nincs erőd tologatni a kisautót. Mikor lassan 10 hónapja túlélsz és szenvedsz a nem alvástól!
Mert sokszor volt már olyan pont, hogy az “egyszer úgyis elalszik” mondat a legtöbb, amiből reményt keltve erőt meríthetsz.
Volt màr annyiszor olyan pont…
mikor másnap bedagadt szemekkel ülted végig a fodrászt. És hányszor volt, h le kellett mondanod megint a màsnapról, csak mert éjszaka szinte semmit nem aludtál.
Kétségbeesés és vészkiálltás.
Volt már olyan pont, mikor azt mondtàk kèrjek segítséget; amikor nem tudtad hogyan, de valahogy mégis ment tovább. Mikor semmire nincs energiàd, nemhogy arra, hogy bárhogy is élj. Aztán jönnek olyan pontok, amik àtlendítenek, amik reményt adnak! Amikor azt hiszed alszol végre, mert kijött a foga lassan 10 hónap után!
Van màr az a pont, amikor csak azt kéred, legalább egybefüggően aludhassál 5 óràt. Nem kell egy egész éjszaka! Ki mer màr olyat kérni!? A kérések és kívánsàgok alábbhagynak. Az elvárások minimàlisra csökkennek az életben maradàshoz.
Amikor eljön a pont, hogy megint éjszaka van; a gyereked örömmel bukfencezik és mosolyog rád; felteszed a kérdést, hogy vajon meddig lesz ez így? Meddig és miért kell, hogy én zombiként éljem túl az első èvedet gyermekem és màsnak miért nincs ez a megpróbàltatás!? És ebben nem az a lényeg, hogy nekik is legyen nehéz, hanem nekem egy kicsivel már könnyebb. Tudom, hogy arra többet tesz az élet, aki többet bír, de tényleg mindig és mindenben!??? Egy egész életen át?
Van az a pont, mikor elfogadsz, lemondasz, hűtöd az agyad… nyugodj meg, leszel még újra önmagad, tudsz majd újra ÉLni és energiával ölelni; valahogy visszatöltekezni… mert most úgy adsz, hogy szinte nem is érted miből van mèg…úgy érzed kifacsartak, szétcincálták csipetnyi életerőd, mi megmaradt…van az a pont, mikor tényleg elgyengülsz. Mikor felteszed zokogva a kérdéseidet, miért így? Miért nekem? Èn esküszöm hàlàt adok minden nap azért, amim van… csak néha ne fàjna ennyire…
Szeretem az életem, szeretem és köszönve hajtom le minden nap a fejem… de néha van az a pont, mikor reggel van, és te megint csak 4 órát aludtàl 🙁 és nem érted, hogy élsz, hogy működnek a szerveid ennyi, hónapokon át tartó, át nem aludt éjszaka utàn!
Nem szeretsz panaszkodni. De az emberek rád néznek és látják, hogy nem könnyű. Làtják rajtad minden éjszaka fájdalmait, könnyeit, megedzett lelked darabjait. Már sosem leszel igazán önmagad, aki azelőtt voltál? Megdöbbentő érzés, hogy neked nincs erőd élni!!!!! Neked, akinek azelőtt mindenre volt energiàd! Hogy vágyod vissza azt az embert, aki azelőtt voltál: életerős, kedves, ragyogó és mosolygós! Mindezt most a gyermekem éli át. Ő ilyen 🙂 csodálatos kis figura, akire egyébként tényleg nem lehet haragudni.
…és akkor kezdődik egy új pont, mert indul egy új nap, tele új reményekkel és mosollyal; mert a szíved boldogságba öltözteti, hogy ő van neked…mikor tényleg nem kell más, csak ránézel… nem érted, hogy született ilyen gyönyörűnek és számodra csodànak!? Igen… mert kellenek, hogy meglássuk azokat a pontokat is, amikbe kapaszkodhat az ember… a hajó megy tovább…kapaszkodj és láss! Néha próbálom magamba beszélni az erőt… talán ma… talán holnap…
… és akkor eljön az a pont, mikor az apósod kórházba kerül, a dédinél rosszindulatút állapítanak meg; a másikhoz pedig ki kell hívni a mentőt… Csoda, hogy élsz, de élsz! Hisz lélegzel! Minden viszonyítás kérdése… így eljön az a pont, mikor az éjszakai sírás aggódásba csap át. Én nem alszom? De egészségesek vagyunk! Aludni lehet majd később is, de élni nem biztos, hogy lehet.
…és akkor induljon egy új nap, mert az éjszaka újra reggelbe csap àt…Minden nap egy Csoda! Köszönöm, hogy élek! Mert, ha évekig leszek ilyen zombi is, hàlával élem meg, hogy van egy ilyen fantasztikus gyermekem! Akinek ilyen nincs, az nem tudja csak mennyije van! Sosem felejtem el honnan jövök és sosem felejtem el értékelni, amim van! A nap holnap újra kisüt és az ember újra megláthatja milyen gazdag! Új könnyek, új mosoly, új félelmek és új rajongás… egy új nap…micsoda lehetőség ez mindenre, aki azelőtt nem voltál!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: