A minap azon gondolkodtam, vajon újdonsült anyukaként (most lesz Pupi 1 éves) mennyit és miben vàltoztam a nap óta, hogy gyermekem megszületett.
Sok minden eszembe jutott, de az egyetlen, ami zavaró a dologban, hogy kevés időm jut egyedül, magammal lenni ahhoz, hogy reálisan lássam a teljes képet. Vannak foszlànyok, amikben biztos vagyok, de a mostani énképem kicsit a felszín alatt kószál valahol. És valljuk be ezen is és ilyenkor is nekünk kell dolgozni, mert ha melletted van egy cukifej kisbaba neked adnak utoljàra visszajelzést arról, hogyan is nézel ki, vagy hogy milyen a ruhád…de ha mèg véletlenül te látod is a befektetett munka és rendszerek eredményét, mert mondjuk a gyerek nem véletlenül kiegyensúlyozott és boldog, az is a gyerek érdeme 🙂 Minden más meg magàtól van :))))
Amióta megszületett a kisfiam, hàny nap telt el úgy, hogy azt éreztem én nem léteztem azon a napon. A boldogsàgod, az örömöd, a könnyeid; a nehézségek és a sikerélmények mind mind màr miatta és vele történnek meg. Neki élsz. Ő érte kelsz és alszol másképp minden pillanatban. Ez teljesen normàlis. Neki adod mindened. Miatta szeded össze magad. Miatta tanulsz meg főzni. Miatta léped àt a hatàraidat. Miatta leszel türelmesebb és próbálsz minden nap jobb emberré vàlni. Miatta és érte van minden. Apával együtt közösen építjük ezt fel (úgy, hogy ami a lelkemből megmarad a nap végére, azt neki adom oda). Nehèz és egyszerre könnyű az egészben, hogy te vagy az utolsó a prioritàsaid között. Magadról a legkönnyebb lemondani, ha nekik kell az energia, ha miattuk kell, h erős maradj; ha éjszakákat kell talpalnod, csakhogy ők aludhassanak! Könnyű, mert szeretsz adni és mert szereted őket. Nehèz, mert vannak napok, mikor szeretnéd érezni, h te is létezel. Neked is vannak igényeid, elváràsaid. Habár már ígyis sok mindenből leadtàl, azóta. De így lassan egy év elteltével kezdek újra önmagam lenni. Ez az első év egy nagy tanulàs volt, tele rengeteg újdonsàggal. Meg kellett tanulnom természetesnek kezelni, hogy van egy gyermekünk; hogy hogyan tudjak boldog és pozitîv lenni akkor is, ha nem alszom hónapok óta. Meg kellett tanulnom àtcsoportosítani és beosztani az energiàkat. Igen, mert gyermek mellett Apa is vàgyik a koràbbi boldogsàgra 🙂
Aztán anya is 🙂
Mindenki arra vàgyik. Mindenki téged akar.
Meg kellett tanulnom milyen másoknak nemet mondani. Milyen kicsit önzőbb lenni a gyerekem érdekében. Meg kellett tanulnom kezelni a haláltól való félelmet. Ami azelőtt sosem volt. Most az élet felértékelődött, és ezerszer több veszélyforrást veszek észre. El kellett fogadnom, hogy nem én irányítok és kontrolálok mindent. Meg kellett tanulnom a türelmet. Kezelni az idegösszeomlást. Megérteni milyen, ha magunknak nem adunk egyàltalán. Hogy nem önzőség, ha elszaladunk egyedül a boltba egy óràra. Hogy màsok véleménye mind màsodrendű. Ezt a gyereket nem ismeri nàlam senki sem jobban, így sikerült elsajàtítani az “engedd el” kifejezést a jó tanácsoknál, amivel nem értettem egyet. Meg kellett tanulnom, hogy aki osztja az észt, az nem tudja sokszor miről beszél, de tuti, hogy a sajàt háza ég. Hogy régen azt hitted fáradt vagy, de nem voltàl! 🙂 ma az vagy!! 🙂 Bevillan a munkahelyed, hogy miken aggódtàl annak idején. Milyen embereknek adtál a véleményére!! Mi okozott gyomorgörcsöt, bárcsak akkor is így láttam volna mi a fontos és mi éri meg! S hol számít ez majd egy év után!?
Elfogadni, hogy a családi kapcsolatok màr nem működnek tovább maguktól. Hogy a felszín alatti maszlag nem állja meg többet a helyét. Megtanulni, elfogadni, továbblépni, hàtralépni hàrom lépést a nyugalomért. Nem harcolni, nem érdeklődni mindenki irànt, aki nem èrdemes rá. Felerősödött és beigazolódott, hogy az élet azt adja vissza, amit beleteszel! Nem többet és nem kevesebbet! Belenyugodni azokba, akik elengedték a kezed, felépíteni új kapcsolatokat. Felépíteni újra és megtalàlni önmagad ebben az új életben.
Mindemelett, hogy magad is maradjál!
Micsoda hullámvasút volt ez az elmúlt egy év! Biztos, h sok mindenben vàltoztam. De leginkàbb azt érzem, több lettem. Erősebb és nyugodtabb. Nem akarok harcolni és aggódni olyan dolgok és emberek miatt, akik nem fontosak az életemben. Nem akarok mindent megérteni ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. A múltamat és az előző életemet magam mögöm hagytam. Nem mondom, sokszor sok momentuma hiányzik. De ez így jó. Ez is bizonyítja milyen csodàlatos életem volt màr akkor is! Sokan és sok minden megmaradt azokból az időkből, akik és amik emlékeztetnek erre. Sokukkal a kapcsolatom is megmaradt és ez is jó.
Ez mindig melegséggel tölti el a szívemet 🙂
De biztos vàltoztam. Ráncok, tàska a szemem alatt, kilók a terhesség miatt. Lelkierő a szülés miatt, kitartás akkor is, mikor annak idején màr feladtam volna! Türelem, nyugalom, az egészség fontosabb mindennél! A család; csak mi létezünk. Védelem a vilàg ellen, szerelem egy új emberrel; csodák és hála minden nap. Igen, talàn ez maradt meg a legjobban. A hála. Mindenekfelett.
Egy ember engem választott ezen a földön, hogy én legyek a vilàgának a közepe. Ránk bízta az életét, hogy mi mutassuk meg neki milyen itt a földi paradicsom. Micsoda felbecsülhetetlen érzés ez. Talán az ember egész életében ezt próbálja meghálálni, ennek próbál megfelelni, hogy ennek eleget tegyen. Mert, ha valakinek te vagy a stabil központ, amiben a minden van, akkor nem lehetsz ugyanaz, mint aki azelőtt voltàl. Te màr kivàlasztott vagy, ami felelősséggel jár. Nem teheted meg, hogy elveszítsenek; hogy beteg legyèl; hogy elhagyd magad; hogy ne légy jó ember, hisz példakép vagy! Nem teheted meg, hogy nem adsz magadból és magadnak! Hogy hagyd letörni valaha is mèg egyszer a szarvadat! Hisz te màr másért is harcolsz. Màsnak a szíve a legfontosabb! Cserébe soha többet nem leszel magányos, soha nem fogsz unatkozni, minden nap büszke leszel valakire, akit te alkottál olyanná, amilyennek szereted; minden nap ràd mosolyog és megölel ez a szeretet! Hisz cserébe minden nap szerelemre lobban a szíved és még éjszakàra sem alszik ki. Megtanulsz nevetni azon, ha nincs minden nap rend a lakásban, megtanulod most aztán igazán, hogy milyen elfogadni valakit, önzetlenül, anélkül szeretni, hogy meg akarnàd változtatni! Megtanulod értékelni végre magadat! A kapcsolataidat! Te màr kiválasztott vagy, te màr soha nem leszel boldogtalan! Az életed kiteljesedett! Most lettél csak igazàn fontos. Hasznos. Pótolhatatlan. Mindenhol máshol az vagy. De az ő szîvükben soha! Gyönyörű érzés. Felfoghatatlan. Megélhetetlen. Hihetetlen és meseszerű egyben.
És igen, ilyenkor leszel a leghálásabb Édesanyádnak. És nem a sok átcserélt pelenkáért, nem a sok ruhàért, amit vett, vagy a jàtékokért. Most érzem csak igazán, hogy ezeket nem azért csinàlja az ember, hogy meghàlàljàk. Azért leszel hálás, mert van, mert mindig is ott volt ő neked. Mert neked ő a világ közepe. És ezt sem tőled, sem tőle nem veheti el senki. Így lenne a legkönnyebb és legboldogabb élni, neked is van egy és te is az vagy valakinek. Micsoda érték és csoda az élet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: