Eszméletlen mennyire begyorsult az élet, amióta megszületett a fiam. Egyik pillanatban mèg a mellkasunkon aludt, a másikban meg szaladgál és beszélget és mindent ért és imàdom és nem lehet betelni vele.
Az elmúlt másfél év érzéskavalkàdjàt nem is lehet egyszóval leírni, mert abban volt minden: magány, aggódàs, szeretet, hála, lelkifáradtsàg, hullámvölgy, kimerülés, repülés, újjàszületés, talpraállás, kitartás, zokogás, öröm, düh, igazságtalansàg, szerelem, törődés, elveszettség, bátorság, büszkeség, álmok…
És biztos, hogy nem írtam le mindent.
Azt mindig is tudtam, hogy a befektetett energia mindig megtérül. Hogy azt, amit az életbe beleteszel pontosan úgy fogod visszakapni. Mindig is hittem, hogy az álmaink valóra válhatnak. De csak akkor, ha hiszünk bennük, ha soha nem adjuk fel őket. Ha a legnagyobb elköteleződéssel bízunk bennük! Mert az àlmaik csak azoknak vàlnak valóra, akik a legvéksőkig kitartanak mellettük!
Sok álmom volt màr az életben, melyek között mindig ott volt, hogy boldog legyek! Mindenért megküzdöttem, néha meg kellett évekig, de minden àlmom teljesült. Megtaláltam azt a társat, akivel éltünk meg olyan időszakot, mikor nem hittem, hogy ő az az ember. Aztàn éveket dolgoztunk azon, hogy mások hülyeségei ne befolyásoljanak minket, hogy tudjunk a magunk értékeire és vàgyaira koncentrálni. Volt, hogy szétmentünk, mert azt hittem feladom az àlmaimat, ha vele maradok. Aztán gyorsan kiderült, hogy életem legtöbb és legnagyobb àlmai vele, mellette és általa valósulnak meg. Ő az egyik àlmom. És mindig is ő volt. És itt van velem.
Aztàn több álmunk lett közösen, mint azelőtt egyedüliként volt és mindet megvalósítottuk, amit akkor, addig, el akartunk érni, meg akartunk élni. Azóta új àlmaink születtek. Szerettünk volna gyermeket. Mindig is kettőt szerettem volna. Egy fiút aztán egy lányt. A pàrom családjában mindenki és minden unoka (4) fiú, ezért sokan szinte mondták, hogy nyugodtan törődjek bele… itt sem lesz ez másképp; mit mondjak? …eléggé kellett a lelkierő, hogy ne hagyjam megingatni magam az àlmomban. Másfél éve született meg a fiúgyermekünk. Szàmomra A csodagyerek. Az egyetlen fiúgyermek, akit szerettem volna fiúgyermekként. Nem többet, nem kevesebbet; csak azt az egyet, aki szàmomra a tökéletes. És ez így is lett, mert épp 4 hónaposan hordom a szívem alatt a kis csodahercegnőnket, második gyermekünket; az első és egyben A csodálatos lánygyermekemet.
Nagyon kemény volt az elmúlt másfél év. Nehéz volt olykor abban hinni, hogy ez nem véletlenül van így. Míg màs gyereke alszik, a miènk nem szeret 🙂 míg más anya kipihentebben és több segítséggel tolja vègig ezeket az éveket, addig nekünk szinte totál nehezített pálya mindenhol. Az elmúlt időszakban sokszor hagyott el az erőm, sokszor kerültem a teljesítőképességem hatàrához, mind lelkileg, mind fizikailag… de egyedül a hitem magamban és az életemben volt az, ami soha nem veszett el. A hitem abban, hogy a lelkiismeretes és jó emberek elnyerik méltó jutalmukat, hogy azoknak teljesülnek az álmaik! Lehet, hogy olykor többet rak rám az èlet, mert többet bírok… de az biztos, hogy mindent kibírok 🙂 cserébe viszont tudom, az élet megajándékoz azzal, ha kérek, az megadatik! Ez egy kölcsönös, alázatos és szeretettelteli megàllapodás 🙂 amiben először mindig nekem kell teljesíteni… hit, remény és szeretet! Csinálj mindent teljes szívvel!
… és idén mèg férjhez is megyek…
Fogalmam sincs megint mennyi álmom teljesül, de az biztos, hogy ma mikor ebédeltem és megjött az eredmény arról, hogy kislányunk születik, belecsorgott a könnyem a lencsesalátámba :))) mert mindig meghatódom, mikor az élet beigazolja, hogy megérte! Minden megérte! Mert elönt a hàla érzése… a köszönet magunknak, hogy ilyenek vagyunk és kitartunk és köszönet az életünknek, hogy mindent, amire vàgyunk megkapunk! Ha szereted az életed, ő viszont szeret téged! 🙂
Hàt, idèn sem unatkozunk egy percig sem :))))) CSODA AZ ÉLET!
❤
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: