Minden nap látjuk az újságokban, minden héten olvassuk egy blogon, minden évben, amikor a depressziósok elözönlik a híreket látjuk és halljuk, hogy mennyi ember nincs tisztában önmagával. Hány helyen hirdetik? Hány helyen üvöltenek a lehetőségek! Hogy ez milyen fontos. Hogy önismeret nélkül semeddig nem jutunk!
Megszólalunk és az emberek megítélnek azzal az intelligenciával, amivel rendelkeznek. Ezért gondol sok ember mást és mást mindannyiunkról..mert ez egy szubjektív világ, ahol leginkább egy embernek számíthat igazán a véleménye ahhoz, hogy tükörbe tudjunk nézni: a magunké. Ha ebbe a tükörbe úgy nézünk, hogy eltakarjuk a szemünket a valóság elől, lehetünk mi valaha is igazán tisztában a képességeinkkel? A tehetségünkkel? Hogy minket mi tesz őszintén boldoggá??
Az elmúlt időszakban nagyon sok minden történt velem, foglaljuk össze inkább azzal, hogy kirántották alólam a talajt. Vagy talán én magamnak. Sokan nem vallják be maguknak, hogy nincs önismeretük. Aki nem mer szembe nézni magával, az az egész életét félelemben tölti. Aki pedig nem annyira értelmes, hogy felmérje, vagy megítélje saját magát, az legtöbbször a legboldogabb ember a világon. Hányszor kívántam, hogy legyek hülyébb?! 🙂 A hülyének nem tudod megmagyarázni, hogy hülye..annak, aki tökéletesnek látja magát, nem tudod megmagyarázni, hogy nem az (kivéve akkor, ha az egész nem megjátszás és egy álarc, hanem tényleg nincs képben annyira, hogy reális képet tudna adni magáról.. vagy bárkiről); egyszerűen ő olyannak látja magát, és ez jó, neki jó. De ha már felmérted magad és találtál hibát..vagyis rájöttél, hogy te nem a hülyébből való vagy, kezedben a felelősség, mit kezdesz vele!
Kétféle ember létezik. Az egyik, akinek nincs meg a képessége tisztán látni és van a másik, akinek ez megadatott. Az utóbbi is kétfelé ágazik tovább. Az egyik, aki tudatában van annak, hogy ő milyen, a másik pedig szándékosan nem akar azzal szembe nézni. Nagyon különbözőek vagyunk, ezt mindig örömmel jelentem ki. 🙂
Az, aki kapott lehetőséget az élettől arra, hogy dolgozzon magán, meggyőződésem, hogy ennek az embernek csak és kizárólag azon múlnak a határai, hogy mit szeretne elérni. Hogy mit kér és mit álmodik. Az ilyen ember mindenre képes. Aki szellemileg tudja és érti az adottságait és annak lehetőségeit, aki tudatosan szembe megy a félelmeivel, gátlásaival és hiányosságaival..bátran mondhatom, mindent elérhet az életben. Mindig a mi felelősségünk az, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel. Megtehetjük azt, ahogy sokan meg is teszik, hogy elvagyunk, mert nincs igényünk okosabbnak, érettebbnek, őszintébbnek lenni. Ezek a könnyebb utak. A könnyebb utak, amivel kevesebb az erőfeszítés, ezáltal kevesebb a kamat is, amit tudunk szakítani belőle. A baj csak azzal van, hogy amit beleteszünk az életbe, azt kapjuk vissza. A mi döntésünk, hogy mennyit áldozunk rá, és a mi felelősségünk az is, ha későn kapcsolunk, még mindig változtathatunk rajta!
Jó pár éve nem jutott igazán időm foglalkozni magammal. De kinek van, aki nem gyereket nevel, mos, főz, takarít és még dolgozik is emellett?! Ha elengeded a kapcsot magaddal, olyan, mintha kihúznák a talajt a lábad alól. Mintha nem találnád a helyed a világban. Megpróbálsz boldog lenni és belefogni sok mindenbe, hátha az hat…aztán rájössz, hogy nem ezen múlik.. Dolgozni kell és adni folyamatosan magunknak!!!! Másképp nem megy! És erre egyedül nem is mindig vagyunk képesek!Mert, van amikor a realitás eltorzul a belül megélt érzések miatt. Nem baj! Ez nem ciki! Sokan megfeledkezünk arról, hogy emberből vagyunk és legtöbbször mindenkinek megbocsájtunk mindent, csak magunknak nem, hogy nem vagyunk tökéletesek! 🙂
A múlt fogságában: előadás1. Érzelmi intelligencia fejlesztés: tréning1. Önismereti tréning: tréning2. Pszichológus.
Nem várom meg, míg eliramlik mellettem az élet azért, mert elfelejtettem az elmúlt hónapokban adni magamnak. Nem várom meg, hogy a tükör, amibe nap-mint-nap nézek magától megint csodálatos legyen. Nem kell az életet végig rettegni. Mi lesz, ha? Mi lett volna, ha? Tenni kell. Elmenni, felállni, szólni, lépni, segítséget kérni, merni és álmodni! Szeretni és ölelni! És ha magunkat nem tudjuk igazán, kétségek nélkül hogyan szerethetünk mi bárkit ugyanúgy? Töltekezz, tanulj, élj meg és nyisd ki az összes receptorodat! Mindenhol és minden útkanyarónál tanulsz valamit az életről…
Élj úgy, mintha tényleg nem tudnád mennyi időd van hátra. Mert ki biztosítja számunkra, hogy 40 évig elélünk- mire föl? Megígérte azt bárki? Azért, mert végig hazudjuk magunknak a jelent, végig rettegjük a jövőnket és sírunk a múlton? Ha nem tanuljuk meg értékelni magunkat, nem fogunk sokáig élni. Mert csak azok az emberek élnek sokáig, akik a lelkükben boldogok..Te boldog vagy a lelkedben? Annyira és őszintén?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: