…Emlékszem a napra, mikor eldöntöttem, hogy megyek. A napra, mikor felmondtam és vártam a percet, hogy induljon a gépem..Sosem voltam egyedül 2 hónap olyan teljes lelki megnyugvásban és harmóniában azelőtt, mint ott és akkor. Emlékszem a reptérre, mikor táblával vártak; a hosszú 4 órás útra, míg a szállásra értünk. A motivált és erős lelkemre; a céltudattal, amivel nekivágtam! Emlékszem a minden napokra, ahogy sütött a nap..az egész délutános tengerparti fekvésekre a habok között. Emlékszem mindenre…meg ahogy abban a levegőben esténként futni jártam. A szivárványra; mikor sütött és esett, és a februári melegre. Itthon hó zápor, én pedig ott napoztam fürdőruhában.. Fantasztikus volt, hogy ott egyszerre mindent lehetett! Nem volt gondom és nehezékem. Csak minden nap én és a tengerem.
Gondolnád, hogy ilyen egyszerűen is lehet újra harmóniába kerülni magaddal? Gondolnád, hogy mennyivel jobb úgy élni, mikor pehely a lelked és önfeledt boldog vagy?! Törekedj mindig ilyenre! Törekedj mindig arra, hogy boldog legyél! Hogy senki ne korlátozza be az elképzeléseidet, a vágyaid beteljesülését! Légy, aki szeretnél lenni, amit igazán csinálni akarsz! Menj és félelmek nélkül vedd az akadályokat. Mitől félünk? A kudarc fáj? Az arcon csapás? A pofára esés? 🙂 Olyan vicces, mennyire megfeledkezünk arról, hogy ezek csak kis részletei az életünknek. Kit érdekel, ha egyszer (vagy mindig) rossz sorba állunk? Mit számít, ha valahol nem nekünk lesz igazunk? Alapvetően nem ezek határozzák meg életünket! Lehetünk ezek nélkül is a fellegek közt! Én mindig ott szeretnék lenni! Bámulni le a holdfényre és csodálni a csillagokat! Érdeklődve figyelni az emberek megannyi álmát. Megérezni az ízét annak, amik még nem vagyunk. Elhinni és megteremteni azt, hogy mi alakítjuk a sorsunkat. Hogy az életünk adta lehetőségekből merítve tudjuk: mindenre képesek vagyunk!
..aztán emlékszem arra a napra is, mikor leszálltam itthon…azt hiszem életemben nem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint ott és akkor.:) Milyen érdekes…Újra a Családdal. Újra mosolyogva az életen, de már úgy, hogy tudod: tenger nélkül is megy. Csupán meg kell találni önmagunkat. Látni és érezni kell azt, amire vágyunk. Tudatosítani kell, hogy csakis mi tehetünk arról, ha a dolgok jobbra vagy rosszabbra fordulnak. Egyedül mi. És hinni abban, hogy egyszer megtalálod ott legbelül is a tengered…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: