Mindenre ezt mondják: “hat hetes korára jobb lesz!”
Vajon mikor lesz erősebb a gyomra, hogy az anyatejet könnyebben megeméssze? – 6 hetes korára, Anyuka! Mikor alszik többet, nyugodtabban, akár egyben 4 órát? – – 6 hetes korára, Anyuka! Mikor fog kevesebbet sírni, megszokva a környezetet, az ágyát, a világot? – 6 hetes korára, Anyuka! Mikor áll be a termelődésben a kereslet-kínálat? – 6 hetes korára, Anyuka! Mikor kezdhetek el mozogni én és mikor nem lesz nekem fájdalmam? – 6 hét után, Anyuka!
Minden kétségbeesett és reményteli kérdésre ez volt a válasz: A bűvös 6 hét…mindvégig azt hittem ez a varázsszám csak egy mendemonda, mert nincs jobb válaszuk ezekre a kérdésekre. Na,meg úgyis voltam vele, hogy minden gyerek más; nem törvényszerű, hogy minden gyerkőcnél ennyi idő után alakulnak könnyebbé a dolgok, és az sem, hogy ez 6 vagy esetleg 10 hét lesz… Be kell valljam, hogy kivételesen igaz lett…és a bűvös 6 hét visszamenőleg már varázslatos hat hétnek hat :)…mert a kezdeti esetlenség, a kezdeti álmatlanság, a kezdeti minden nehéz és jajj ez sem megy csak úgy zsigerből elmúlik… és egy nap arra ébredsz, hogy szeretve ölelt párod tartja a neked legcsodálatosabbnak látott gyermeket…és nem lemondás, hanem boldogság minden perce. Most már két férfi is van az életemben, akibe ennyire szerelmes vagyok 🙂
Az elmúlt időszak olyan, mintha meg sem történt volna, vagy csak egy hete lennénk itthon. Elképzelésem nincs hol és hogy telt el ez a másfél hónap! Hogy éltem túl a káoszt és ő minket 🙂 Néha azt hiszem álom volt, mert szinte egy csettintés volt az egész, és már el is múlt. A nehézségei miatt túl akartam lenni rajta; emlékszem hány éjszaka néztem a falon az emlékeztető táblát, amit neki vettünk, az ő szobájába: “légy hálás, mosolyogj minden nap, mondd szeretlek, légy boldog!” Próbáltam magamat is ébren és sokszor életben tartani, remegve várva a hat hetet…csak hadd alhassak egyben több, mint 3 órát.. vagy egy éjszaka során akárhogy is…viszont most döbben csak rá az ember, hogy ha ilyen ütemben telik most az idő, nem akarok túl lenni rajta. Megélni szeretném, imádni, élvezni, csókolni, ölelni és minden nap rámosolyogni! Nem lehet valóságos. Az álom mégis akkor válik örömmé és bizsergéssé, amikor ránézel a kezedben lévő gyermekre, vagy hallgatod a szuszogását, mikor a mellkasodon durmol.. akkor talán elhiszed. Sokszor félve hajtom álomra a fejem, mert félek attól, hogy ez a csoda tényleg csak álom és mikor felkelek mind eltűnik…
Nem fogod fel még talán pár hét elteltével sem..anyukának szólítanak, és mikor időpontot egyeztetsz neki úgy is mutatkozol be: az Ő anyukája… de felfogni és megszokni, érezni és természetessé még ennyi idő alatt nem tud ez a szerep… Csinálod a 3 órás mókuskereket, miközben egyre több mindent tudsz csinálni, mellette. Mert napról-napra ügyesebb vagy. Pár hét után meg tudod locsolni a virágokat. És nem, mert addig egy kegyetlen ember voltál, hanem mert eszedbe sem jutott, hogy ők is élnek. Rendben van a lakás, mert már nem kell minden alvásnál neked is aludnod. Nahát, már blogot írsz, már online vásárolgatsz, már újra a régi kezdesz lenni…végre, amilyennek szereted magad: tudsz őszintén mosolyogni és végre át tudod adni magad az életnek. Egyre nyugodtabb vagy és már nem túl akarsz esni az éjszakai etetéseken, hanem magadhoz ölelve csak ülsz vele néha, és hagyod, hogy azok a pillanatok örömtelivé váljanak…mert már ő is nyugodtabb és már mind egyre szerelmesebbek vagyunk egymásba.
Anyává válni egyik percről a másikra kell. Anyának érezni magad,, ahhoz több idő. Elhinni és felfogni, hogy ez mind a te életed…arra nem elég hat hét, de talán néha érzed az ereidben, és már nem felejted el megköszönni neki minden nap, hogy az ő anyukája lehetsz.. vártam, hogy hozzászólhassak, mikor már a kezemmel érintem… vártam, hogy érezhessem az illatát, mikor magamhoz ölelem…vártam, hogy mindannyiunkat boldoggá tegyen ez az új élet…és most, hogy itt van és beteljesült, azt várom, mikor áll meg az idő, hogy ez sose érjen véget! Vártam, hogy Anya legyek és megtehessek mindent; vártam, hogy az élet megtanítson a türelemre, végre 🙂 Vártam, hogy az életem egy új kihívás felé gördüljön el.. vártam, és vártam… Csak kérned kell, és megadatik. Minden álom és minden vágy, minden öröm és alázattal teli megvalósulás… minden, amit csak el tudsz képzelni…várom, hogy beszélgessek vele, és várom, hogy rám mosolyogjon és megtaníthassam neki azt, amit én tanultam az életben. Legyen boldog, s találja meg neki az mit is jelent! Merjen vállalni és próbálni; legyen erős, de ne féljen gyengének is mutatkozni! Hogy értse az élet törvényeit: azt kapod, amit beleteszel… Adj, adj és soha ne félj elfogadni, ha téged szeretnek. Adj hálát minden nap, adj örömöt és ölelést másnak! Add az önzetlen szeretetedet annak, aki méltó rá és mindent csinálj tiszta szívvel! Élj és szeresd, aki vagy…Vállald és légy büszke rá…Légy megértő és kedves, becsületes, segítőkész. Légy jó ember, és így az élet mindent megad majd neked. Mert az élet igazságos; értékesnek kell lenni először, aztán sikeresnek! …és az ember mindig csak azt reméli, hogy a legjobb embert sikerül majd felnevelnie…erről szól szülőnek lenni talán, hogy mindent megadjunk neki ebben…s ha nem is a világ legtökéletesebb embere lesz…akkor is a legjobban fogjuk szeretni mindazért, ami lett!
Szeretem az életem! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: