Miből tudod, h Anya lettél:
– ha korábban egy porszem került a ruhádra máris szennyes, most tiszta nyál a pólód, de fel sem tűnik
– a terhességről maradt plusz kilók màr senkit nem èrdekelnek rajtad kívül, mindenki úgyis a gyereket nézi 🙂
– eddig minden zsebedben papírzsepi vagy pénz volt… most mindenhol egy cumi vár.
– beszáradtak a géllakkjaid
– ha korábban betörtek volna éjszaka sem èbredtél volna fel a 10 órás alvásodból; most megrebben a függöny és vigyàzàllàs a 3-4 órás alvàsidő alatt
– Régen, ha bejött egy bogàr a lakásba délutánig rázàrtad az ajtót, mire hazaért a pàrod; ma még a pók is azonnal a porszívóban vègzi
– Annak idején minden nap csoda sminkben jàrtál, ma màr a legjobb alapozó sem tünteti el a táskáidat 🙂 úgyhogy èrjék be csak azzal, ha hajat mosol 🙂
– Régen napi 5-ször ettem… most van, hogy délutàn 5-kor eszem először
– A ruhavásàrlási mániádból “van nekem elég ruhàm!” lett
– fejből tudod, hogy hány perc egy krumpli vagy alma pàrolási ideje, annak idejèn edényed sem volt, mert nem tudtàl főzni
– előző életedben a buszmegàllóig is kocsival mentél, pedig csak 5 percre volt… ma 7 kmètereket sétálsz minden nap
– Joy napok? Ugyan már? Neked a bababónusz program az igazi kedvezmény 🙂
– Annak idején ordíttattad a zenét… ma: jajj végre csend!
– Akkoriban izgalmasabbnàl izgalmasabb storyjaid voltak, manapsàg úgy érzed semmi nem történik veled, ami egy gyerek nélküli baràtnődnek érdekes lehetne…
– többször vagy beteg, mint valaha, de igazán egyszer sem lehetsz! 🙂
És bárhogy is, habár gyökeresen megváltozott az életed, a tested, a fejed, a gondolkodásod, a lakásod, a szokásaid, a bútoraid.. más az autód, újak az applikációid, néha úgy érzed belehalsz és nem érted mitől élsz még mindig…. de te mègis a vilàg legboldogabb embere vagy! A legmagasabb felhők közt úszol…a leghàlásabb és legszerelmesebb vagy! Egy új élet kezdődött mindenkinek, amit nem cserélnél el többet soha semmire! Anyává vàlni nem azt jelenti, hogy szültèl egy gyereket, hanem hogy lesz valakid, akièrt feladsz minden koràbbi tervedet, előtérbe helyezel mindent és bármit az ő boldogsàgàért és biztonsàgàért. Hogy eddig te voltàl a központod, most már te vagy az másnak. Beàldozol miközben nem is érzed áldozatnak; önmagad adod át neki. Sutba dobva minden valaha élt önzőségedet, akaratosságodat, büszkeségedet, elveket…és mindezt a legnagyobb szeretettel, melegsèggel és ragyogással… és akkor is szeretsz, ha màr a halálodon vagy a nem alvástól, ha zokogsz az ordítástól, ha màr felmondta a szolgálatot az idegrendszered. Szeretsz, mert mindig jön egy mosoly, mert mindig érkezik egy ölelés épp ott, akkor, tőle… miféle viszonyt lehet ehhez hasonlítani? Önzőből önzetlennè vàlni, őrültből megnyugodni, pénzszórásból félre tenni, kiabálàsból lecsendesedni, felelőtlenből hatszor meggondolni..Már másnak a céljai a fontosabbak. Màr nem magadèrt élsz.
Lassan 7 hónapos a kisfiam, és ma azon gondolkodtam, hogyan ès hol, mikor múlt el ez a kicsit több, mint fèl év? Szinte nem is vagyunk önmagunk, annyira minden róluk szól… szinte mintha nem èltem volna az elmúlt fèl èvben… nem is èltem, tényleg nem! Inkàbb újjászülettem 🙂 ès ezutàn mèg csak nagyobb lesz ez a szerelem :)))
Ès csodás érzés újra magadat is megtalàlni ebben az egészben! Emlékszem az első egy hónapban konkrétan nem mentem ki a lakásból. Emlékszem, a fürdés este jelentette a kikapcsolódást napi 10 percben. Emlékszem, hogy a testem, mintha egy úthenger ment volna át. Emlékszem mennyire fájt és milyen nehéz volt. Vannak napok és hónapok, mikor az ember nem lát túl a nehézsègeken és teljesen kilátástalannak érzi az életét! Amikor azt hiszi ez a sírás és nem alvás soha nem fog véget érni és mi màr sosem leszünk újra Önmagunk!
De. Szerencsére azok leszünk; csak valamelyik gyereknél több idő kell! A lehetlen nem létezik, csak a csodákra többet kell vàrni!
Ez az én történetem 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: