Mennyi olyan esetet hallani, hogy “tegnap még talàlkoztunk”, aztán jön egy új nap és már csak azt hallani, hogy egy ember meghalt. Hányszor “ok nélkül”, semmi előjelet nem adva előre; egyszer csak történik valami… tragédia. Egy perc az egész sokszor, de a következőben már minden megváltozik. Akik itt maradnak, azoknak egy új élet kezdődik. Mint, mikor születik egy gyermek. Minden megvàltozik. Minden új értelmet nyer. Ha közel állt hozzànk minden már sosem lesz egész a szívünk; ha nem, akkor is elgondolkodunk és hirtelen eszünkbe jut hálásnak lenni azért, amink van, azért, hogy élünk. Amikor meghal valaki, csupa szomorúságot és hiányt hagy maga után. Ki tudja hova megy tovább… és miért akkor? Épp akkor!? Épp azon a napon. Mikor az ember nem számít rá. És ebből kiindulva ez bàrmelyik napra eshet, mert erre nem is akarunk számítani.
Nem lehet felkészülni. Csak nyugtatni a lelkünket azzal, hogy ő már jó helyen van.
Amikor történik körülöttem egy ilyen eset, szeretek valahol “nyomot” hagyni pár sorral azoknak, akiket szeretek. Ki tudja meddig lehetek hálás értük és magamért innen lentről.
Íme a mai hátra hagyott gondolataim.
Az élet olyan rövid és néha mégis olyan hosszúnak tűnik. Legtöbbször azt hisszük az állapot, amiben vagyunk örökké tart. Hozzászokunk könnyen a jóhoz, a kényelemhez, az egészsèghez, a szerelemhez, az ölelésekhez. És képesek vagyunk még akkor is sajnálni magunkat, mikor már nem is lenne miért. Legtöbbször elfelejtjük értékelni, amink van. Nehéz tudatosan élni életünk minden napjàt… hogy minden reggel tudjuk MA is valami csoda vàr ránk és hála azért, hogy felébredtünk és olyan életünk van, amilyen. Ha meg nem olyan, akkor azért, mert egy újabb lehetőség adatik meg a vàltoztatásra. A megbocsàjtásra. Hogy talán ma, ha eddig nem mertünk, lehetünk önmagunk! Olyan sok emberre lehet azt mondani, h nem él. Csak átevickél valahogy az életen… szinte remegve attól, nehogy történjen valami! Nehogy ráragyogjon egy csoda, vagy egy ember… nehogy “meg kelljen szólalni”! Tudom, h nem vagyunk egyformàk… ez egy csodálatos dolog :)))) de sok embert nem értek… Akik egy életen àt begubózva élnek, rettegve attól, hogy valaki megismeri őket. Félnek attól, nehogy kiderüljön róluk, hogy ők is tudnak gyengék lenni. Vagy épp csodálatosak! Vagy mit takargatnak ennyire magukból? De hisz emberekből vagyunk!!!! Félnek attól, hogy megítélik őket; hogy nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak! Emberek olyan életet választanak, amiben rejtőzködnek, mintsem kilépnének önmaguk árnyékából és rettegés helyett az ÉLETet választanák. Senki nem ismeri őket igazán. Ez jó? Jó úgy, hogy nem osztod meg az örömeidet mással? Hogy nem beszélsz magadról? Felszínes és felületes világot és képet alkotsz? Ez mire jó? Senki nem ismeri őket a környezetükből.. talán csak egy-két ember, de azok között nincsen saját maguk! Mert kérdem én, a sok felszín mögött marad még tiszta tudatunk, önkritikánk? Vajon reálisan látjuk és hisszük magunkat? Vagy már mi sem tudjuk mit akarunk magunkról mutatni, hinni, eltakarni..kik is vagyunk igazán!
Értem, h nem kell a nagy valóságnak és úgy mindenkinek kitárulkozni, de az életemet és annak boldog és szomorú perceit olyan jó dolog megosztani azokkal, akiket szeretek! Milyen furcsa, hogy ezt nem mindenki gondolja így.
Tudom, hogy nehéz félelmek nélkül élni. Rengeteg dolgot veszíthetünk el, amitől nyilván félünk. De ha minden napunkat inkább a félelem tölti ki, mintsem a pozitív érzés, hogy jól vagyunk- sosem tudjuk igazán élvezni azt, amink van.
Remélem sokáig fogok élni, amiben végig élvezhetem gyermekem felnövését! Ha a lehetőség megadatik mindig arra fogom tanítani, hogy merje magát vállalni. Merjen szenvedni, örülni, kemény lenni, sírjon, ha kell! Ha úgy van öleljen olyat, aki nem viszont szeret! Kit érdekel? Nem a büszkeség a legfontosabb az életben, hanem a nyitottság, az önazonosság, az őszinteség. A másik tisztelete. Hogy megéljük az érzéseinket és ne féljünk önmagunkból adni! Önmagunk tisztelete, becsülete, megbecsülése! Hogy szeressük magunkat úgy, ahogy csak lehet! Hogy ne azzal töltsük életünket, hogy kinek akarom, h lássanak… hanem azzal, hogy legyek az, aki tényleg én vagyok. Hogy mondjak igent az élet ízeire és fogadjak mindent pozitívan. Hogy ne hagyjuk, hogy összerombolják önbizalmunkat, méltóságunkat. Igenis legyen akaratunk, véleményünk. Legyenek álmaink és igenis kergessük őket! Hogy hittel mindent elér az ember! Mert minden fejben dől el.
Drága Gyermekem!
A legfontosabb az életben, hogy higgy magadban és szeresd azt, aki vagy. Ne sikeres ember akarjál először lenni, hanem értékes. Adj sokat másoknak a szeretetedből és hagyd, hogy szeressenek viszont! Fontos, hogy tudjál adni és tudj kapni is! Örülj az életednek és élvezd ki minden percét! Boldogság szàmunkra, amilyen szeretetgombóc vagy! Ez neked is sok boldogságot hoz majd! Mondd ki sokszor, hogy szeretlek, annak, aki méltó rá, fordíts időt azokra, akik fontosak! És ne hagyd, hogy mások akarata alapján élj! Légy mindig önmagad és hű ahhoz, aki vagy. Ne törődj vele, ha meghízol, majd lemegy. 🙂 sportolj, tanulj, légy mindig nyitott az újdonságokra! A változásokra! Azok sokszor jó dolgokat hoznak! Csináld azt, amit te szeretnél és Soha ne félj továbblépni! Az élet rengeteg csodát tartogat számodra! Ne vedd túl komolyan az életet, de légy felelősségteljes, becsületes ember! Édesanyàd legfontosabb üzenete Neked: Te egy csodálatos ember vagy, ezt sose felejtsd el! És sose bánd, ha a fentiek néha nem mindig jönnek össze! 🙂 az idő és az élet megold majd mindent. Neha nehéz ezt kivàrni, de ha több türelmed lesz, mint nekem valaha volt, megmented magad sok fàradtságos, àtagyalt éjszakától. Tudom, hogy te különleges vagy. Nekünk èdesapáddal mindig is az maradsz! Higgy és kapaszkodj ebbe mindig és mindenhol; a szeretet és annak ereje segíteni fog életed minden területén!
Ha előlről kezdeném ezt az életet, így kezdeném, de legalábbis megpróbálnám tudatosabban hamarabb szeretni. A fent leírtak minden szavát szívből kívánom azoknak az embernek is, akik közel állnak a szívemhez! A Családom, Èletem párja, és a barátaim… akik nélkül nem lennék ilyen, amilyen vagyok és nem lenne ilyen csodálatos az életem! Remélem Benedek, sikerül neked mindent megadnunk ahhoz, hogy ilyen meseszép és valódi élettel teli életet élj!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: