Ma reggel gyereksírásra keltem. Így megy ez lassan 8 hónapja. Éjszaka 5-ször keltünk, tegnap 8-szor, azelőtt 11-szer. Ma reggel felkeltem és mégis… belémcsapott a felismerés, hogy mennyire hálásnak kell lennünk mindazért, amink van. A mindennapok varázsa és nehézsége sokszor próbára tesz, mintsem eszembe jutna köszönetet mondani és megélni minden pillanatot, ami csodaként történik meg velünk. De mostanában próbálom többször is ezt tudatosan észben tartani.
Legtöbbször, mikor belegondolok mennyire tökéletes az életem, kifutnak a könnyeim a szememből! Egyrészt, mert rémisztő belegondolni milyen szerencsés vagyok, másrészt pedig, mert tudom, hogy azért ebben mennyi munkám is benne van. Ha az ember belegondol mennyire gazdag, egyből az aggódás fogja el. Ugye ez örökké tart?!
Ugye lesz ez mindig ilyen jó?!
Örökké nem tart. De megélhetjük minden pillanatát olyannak, amilyen. Lehetünk hàlásak az egészségünkért, a szeretteinkért, a gyermekeinkért, azért, hogy olyan emberrel élünk együtt, akivel minden álmunk valóra válik; akivel minden vágyunk közös! Mert együtt tervezitek az új teraszt, együtt a kistesót, az új kalandokat…együtt azokat az éveket, mikor a gyerekek kirepülnek…mert együtt nyer értelmet minden. A múlt a jelen és a jövő is.
Lehetünk boldogok amiatt, amink van és lehetünk örökösen elégedetlenek is. Én az előbbit választom… nincs időnk szomorkodni és vágyakozni mindig jobb és mégjobb után! Élvezni és örülni kell azzal és abban, ami mindig megadatik. Az élet ajándék, az élet lehet itt is mennyorszàg! Csupa szeretet!!! Ezzel kell megtelíteni a szîvünket, amiből adhatunk! Olyan emberekkel kell megélni ezt a földi életet, akik ugyanezt akarják.
Lassan egy éve vagyok itthon. Elengedtem embereket az életemből, akik negatívak és folyton elégedetlenek voltak. Akik màr nem láttak túl a sajàt vesződéseiken. Ahol fontosabb a büszkeség, a mit gondol a világ, a ki-ha-én nem, a ki a jobb, a ki nyer, a kinek van igaza, a kinek szebb a kocsija, a ki mit fúr éppen a másikon. Rengeteg energia másokat kezelni úgy, hogy ne kapd el a negatív sokkot! Ne kritizálj folyton másokat, ne csak a hibákat keresd és másokban a problémàt… hogy tudni az élet naposabb oldalán élni mindig szivárvánnyal jàr!
Nehèz a saját életünkre koncentrálni, mikor ilyen a világ ma többnyire…
De megéri… higgyétek el! És hihetetlenül élvezem! Na igen… tényleg sokat tanul a gyermekétől az ember 🙂
Köszönettel!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: